Téma:

„Ilyen vagyok és ilyennek látnak mások”

Didaktikai megvalósítás:

A foglalkozást egy ismerkedést elősegítő játékkal kezdjük, hiszen ennek a fajta játéknak a fő célja, hogy segítse az előítéletektől mentes ismerkedést a csoportban.

A gyermekek megismerik egymás nevét, elkezdődik a csoport összekovácsolódása, megalapozódik az „egymáshoz tartozás” érzése.

Ismerkedő játéknak a „Pókhálós névjáték”-ot választottam, melyre célszerű 10-15 percet fordítani. A megvalósításhoz szükséges, hogy a csoporttagok körben üljenek, valamint szükségünk van még egy gyapjúfonal – gombolyag ( ami nem szakadós! ) fonálra. A játék a következőképpen zajlik: a csoportvezető kezébe veszi a gombolyagot, és szorosan fogva a fonal végét, odadobja a gombolyagot az egyik csoporttagnak, miközben mondja a saját nevét, valamint kifejezi azt is, hogy kinek dobja a gombolyagot és így folytatódik mindaddig, amíg a keletkező hálózat a csoport tagjait összekapcsolja. Fontos felhívni a figyelmet, hogy mindenki a fonal felett továbbítsa a gyapjúgombolyagot a társának. Ha már mindenki fogja a fonalat, akkor induljon beszélgetés arról, hogy milyen érzés ez az összekapcsolódás. Ezután a gombolyag visszafelé tegye meg az utat – a nevek megnevezésével, vagy anélkül. ( Walker, J., 1997 )

A következő játék szorosan az előbbire épül, hiszen most egy szórakoztató játék keretében ismerkednek meg a gyermekek társaikkal, tudhatnak meg új dolgokat önmagukról is. 15-20 percet igényel a játék lebonyolítása. A címe: „Szívesen lennék” – „Soha nem lennék…”A gyermekek választanak egy növényt, állatot, tárgyat, természeti jelenséget, bútordarabot – egy – egy olyat amik szívesen illetve soha nem lennének. Nem feltétlenül szükséges leírni ezeket a dolgokat, elegendő, ha szóban megbeszéli a csoportvezető a tagokkal. A gyakorlat egyrészről kifejezi a gyermekek vágyait szimbólumokkal, másrészről képet ad a gyermekekben lévő, de elutasított indulatokról, lelki tartalmakról. ( Bagdy – Telkes, 2002 )

A következő 60 percben a művészeti nevelés és a kreativitás – fejlesztés jegyében készítik el a gyermekek önarcképüket. A szükséges eszközök előkészítése idő – és anyagigényes munka. Színes kartonpapírokból  - ezek legyenek minél többszínűek, változatos mintázatúak - különböző szabályos és szabálytalan formákat kell kivágni.Azért szükséges a változatosságra és színességre törekedni, mert ezek serkentő szerepet töltenek be, így ösztönözve a csoportot az alkotásra. Fontos tudatosítani a gyermekekben, hogy az önarckép készítésénél minden felhasználható ami az asztalon van, de kérjük meg őket, hogy a papírokat ne tépjék és ollót se használjanak, csak a megadott formákkal dolgozzanak. Szükség van még megfelelős számú ragasztóra és A3-as méretű műszaki rajzlapra ( erre kerül fel az önarckép ). ( Kalamár, 2003 )

Megközelítőleg 40 perc alkotó munka után beszéljünk a képekről. Fontos, hogy minden csoporttag sorra kerüljön! A csoportfoglalkozás lezárásaként, készítsünk kiállítást a képekből – mindenki adhat a saját alkotásának címet is.

HÍVÓSZAVAK

Segítőkészség – segítség kérése és elfogadása.

Önzetlenség – segítség adása kérésre és kérés nélkül is.

Értékes emberi tulajdonságok.

Mit gondolnak rólam mások? És én magamról?

„hibáztam” -  mit tehetek?