Téma: „Én és a döntéseim”

Didaktikai megvalósítás:

Ezen a foglalkozáson elsősorban nem a döntések tartalma áll a középpontban, hanem a csoportjelleg és a döntési folyamat. A gyermekeknek lehetőséget biztosítunk a játékokon keresztül, hogy megtapasztaljanak olyan együttműködési formákat, amelyek arra „kényszerítik” őket, hogy egyéni elgondolásaikat belevigyenek a csoportba, ugyanakkor mások elgondolásait is építően tudják elfogadni, valamint képesek legyenek önálló döntéseket hozni. A foglalkozás időtartamát ( 90 perc ) két egységre célszerű tagolni. Az első egységben – max.: 40 perc - „gyors döntéseket” hoznak a 4-5 fős kiscsoportok. Az életkornak megfelelő szituációkat kapnak a csoportok akiknek a feladata, minél rövidebb idő ( max.: 2 perc ) alatt megállapodni abban, hogy mit tennének az adott helyzetben. Például ilyen döntési szituáció lehet: „az iskolában a nagyszünetet az udvaron kell tölteni, de ti unatkoztok ott. Így az udvar helyett a tornaterembe mentetek, ami azonban tilos. Rögtön ezután lebuktatok az ügyeletes tanárnál, aki kiküld benneteket az udvarra és tájékoztatja az osztályfőnökötöket a történtekről. Három perc múlva becsöngetnek, és most azonnal el kell döntenetek, hogy mit csináltok, ha az osztályfőnökötök kérdőre von benneteket.” A játék után kérdezzük meg a csoportot arról, hogyan jutottak a megállapodásra, egyes gyermekek határozták-e meg a döntési folyamatot, vagy egyenjogúság volt. Lehet beszélgetni arról is, hogyan születnek például otthon a döntések. ( Walker, J., 1997 )

A következő 50 percet egy új játék – élmény, valamint a csoportfoglalkozás lezárása követi. A játék neve: „Megegyezünk”, célja pedig, hogy a kiscsoportok közös megegyezéssel jussanak el a megoldásig. A gyermekek szintén 4-5 fős csoportban dolgoznak. Minden csoport kap egy listát, helyzetleírásokkal és meg kell egyezniük abban, hogy hogyan kellene az adott szituációban viselkedniük. Ezután a csoportok beszámolnak arról, milyen eredményekre jutottak és előadják tartalmi érveiket is. Ilyen példa lehet a döntéshozatali listáról: „Egyik barátotoknál szeretnétek tölteni az éjszakát, a következő dolgokat szeretnétek magatokkal vinni: hálóruhát, társasjátékot, tiszta ruhát, kabalababát, hálózsákot, fogkefét, kedvenc könyveteket, iskolatáskát, kistestvéreteket ( akit imádtok ) és nassolnivalót. De sajnos csak három dolgot vihettek magatokkal, meg kell egyeznetek, hogy mi legyen az a három, amit feltétlenül elvisztek.”

Ez után beszélgetés indulhat a nagycsoportban, hogy mit tesznek, ha valaki nagyon ragaszkodik a véleményéhez és nem hajlandó kompromisszumot kötni. Van-e ilyen tapasztalatuk iskolában vagy szabadidőben, esetleg otthon. ( Walker, J., 1997 )

Zárásként állítsuk a csoportot újabb döntési szituáció elé: döntsék el, hogyan búcsúzik ma el egymástól a csoport.

HÍVÓSZAVAK

Képességek ( ki mit tud jól csinálni és mi az amit nem ).

Félelem, majd megkönnyebbülés ( döntési szituációban ).

Döntési szituációk az anya – gyermek kapcsolatban .

Dönteni a segítés mikéntjéről.