Téma:

„Hogyan kommunikálok?”

 Didaktikai megvalósítás:

Az önismereti csoport harmadik foglalkozása nagyon jó alap arra, hogy a kommunikáció kerüljön előtérbe - hiszen a kommunikáció a kölcsönös elfogadás légkörében jobban létrejöhet és jobban megtanulhatóvá válik. Fontos fejleszteni ezt a képességet, mert ha valaki önmagát ki tudja fejezni és másokkal kapcsolatot tud teremteni - akkor az hozzájárul egészséges öntudata fejlődéséhez. A foglalkozást célszerű két 40 perces blokkra bontani, melynek első felében a verbális kommunikációra a második felében pedig a nonverbális kommunikációra fektetünk hangsúlyt a fennmaradó 10 percben pedig lezárjuk a csoportfoglalkozást egy rövid emlék – képpel ami tartalmazhat verbális és nem verbális elemeket is.

Az első negyven perces blokkban kerüljön előtérbe a verbális kommunikáció témakörén belül a tanulók észlelési és figyelem – összpontosítási képessége. A saját tapasztalatuk útján jöjjenek rá, hogy van számos olyan kommunikációs nehézség, mely az egyes kijelentések és cselekvések eltérő észleléséből és azoknak eltérő értelmezéséből adódik. Elsőként kérjük meg a gyermekeket, hogy üljenek csendben, hunyják be a szemüket és összpontosítsanak a termen kívüli zajokra egy – két perc után kérdezzük meg, ki mit hallott; utána pedig a szobán belüli zajokra fordítsák a figyelmüket, amit szintén beszéljünk meg. Utána készítsünk „sajtos szendvicset”. Hogy miért is? Hogy ráébresszük a gyermekeket és önmagunkat is a kijelentéseink többértelműségére és határozatlanságára. Amire szükségünk lesz: egy zsemlye, kés, nagyobb darab sajt, margarin vagy vaj. Rendezzük el az asztalon az anyagokat úgy, hogy mindenki jól lássa azokat, majd magyarázzuk el a helyzetet: „Képzeljétek el, hogy én egy Marslakó vagyok. Épp most csöppentem ide a Földre és hosszú utazás van mögöttem. Farkaséhes vagyok, azt hallottam, hogy errefelé sajtos szendvicset esznek az emberek. Már meg is vettem hozzá mindent. De az a problémám, hogy nem tudom, miként is kell elkészíteni a sajtos szendvicset. El tudjátok magyarázni nekem?” Ezután kövessük a gyermekek által adott utasításokat szó szerint, de lehetőleg másként, mint ahogy a beszélő gondolta. ( Például, ha valaki azt mondja: „Vedd a kezedbe a kést” – akkor a kés pengéjénél fogjuk meg. Vagy a „Vágd ketté a zsemlyét” utasításra vágjunk le egy szeletet a végéből. ) Majd miután elkészült a „szendvicsünk” kérdezzük meg a gyermekeket: „Miért értettelek félre benneteket? – Én mindig pontosan követtem az utasításaitokat!” Beszéljünk még arról, milyen félreértésekkel találkoztak már otthon vagy az iskolában és ezek hogyan végződtek. ( Walker, J., 1997 )

A következő 40 perces blokkban az önkifejezés nonverbális módjával ismerkednek a tanulók, cél, hogy fogékonyabbá váljanak a nem verbális kifejezésformák iránt.

Elsőként a csoportban alakuljanak párok, majd beszéd nélkül egymás hátára írjanak vagy rajzoljanak üzenetet és találják ki miről van szó. Majd közösen kerüljön sor a gyakorlat megbeszélésére. ( Walker, J., 1997 ) Utána pedig a „szavak nélküli irányítás” vegye át a főszerepet. Az eszközök amelyekre szükség van: kis papírlapok amelyekre utasítások vannak írva ( pl.: adj egy pohár vizet, kérj valakitől ceruzát stb. ) A játék a következőképpen zajlik: az önként jelentkező párok közül az egyik megkapja a cédulán lévő feladatsort amit gesztusokkal, mimikával kell úgy elmutogatni a társának, hogy az megértse és megcsinálja azt. Az irányított és a többiek átélik, hogy milyen nehéz az élőbeszédet nélkülözni, hiszen nagyon kell figyelniük és a képzeletükkel kiegészítve képesek csak az utasítások megértésére. Az irányító szerepében lévő gyermek pedig átéli a megmutatkozást, a „meg értve lenni” illetve „nem megértve lenni” állapotot. A társak felől kapott megértés hiánya pedig újabb és újabb ötleteket hoz elő belőle. Így szereznek a nonverbális kommunikáció olvasásában jártasságot a gyermekek. ( Kósáné, 1996 )

Miután megbeszéltük a „szavak nélküli irányítás” élményeit, a foglalkozást zárjuk verbális vagy nonverbális visszajelzéssel, ami minimum 10 perc időtartamú legyen.

HÍVÓSZAVAK

Figyelem, megértés.

Hogyan tudok odafigyelni arra, amit mások mondanak nekem? Legyen adekvát ( a helyzethez illő ) a kommunikációm.

Váratlan helyzetek – Érzelmi változások.