Téma:

„Kapcsolatteremtési módszereim - kapcsolataim”

  Didaktikai megvalósítás:

Ennek a foglalkozásnak a keretében elsősorban kapcsolatfejlesztő gyakorlatokat szükséges alkalmazni, hiszen ezek szolgálják az egymással kapcsolatos véleményeknek, érzéseknek és elvárásoknak a feltárását és fejlesztését. Valamint lehet alkalmazni társismeret – fejlesztő gyakorlatokat is – melyek kiválóan alkalmasak az egymásra figyelés fejlesztésére, jó hatással vannak a közösségi életre.

Az első és második játék során – mely összesen kb.40 percet vesz igénybe – az ismerkedést, megismerést, felismerést és kapcsolatfelvételt gyakoroltatjuk a csoporttal. Erre alkalmas a „Milyen közel vagyok hozzád, milyen messze vagyok tőled?” játék. Ebben a játékban a csoport két sorban, egymástól nagyobb távolságban helyezkedik el. Behunyják a szemüket és előrenyújtott karral indulnak el egymás felé, és csak addig szabad haladni, amíg majdnem megérinthetik egymást, de érinteni nem szabad. A közelség – távolság érzékelésére kell hagyatkozni, és a szemet akkor kell kinyitni amikor az érintésközelséget már érzékelik. A játék után megbeszélésre kerül, hogy ki mennyire érzékelte a társa közelségét és mennyire volt ez a valóságnak megfelelő. A második játék a „találkozás” gyakorlat ( a „Párkeresés szemkapcsolattal” ) mely szintén segíti a kapcsolatteremtést. A csoportvezető megkéri a tanulókat, hogy szabadon járkáljanak a teremben bármerre és közben figyeljék és kövessék egymás tekintetét. A feladat az, hogy szavak nélkül, szemkapcsolattal keressenek párt. Azok a játékosok akik már egymásra találtak álljanak félre – így is jelezve társaiknak, hogy ők már egy párt alkotnak. Amikor már mindenki megtalálta a párját mindenki elmondhatja, hogyan történt a pár kiválasztása, ki hogyan élte meg a játékot és hogyan értette meg a szem hívását. ( Bagdy – Telkes, 2002 )

A következő 40 percben egy nagyon izgalmas mozgásos játékot játszhatunk a gyerekekkel, mely szintén kapcsolatteremtő játék. Előkészítést igényel a játék:

4 különböző színű keménypapírból 4-4 darab egyenként 10-15 cm átmérőjű karikát vágunk ki. A csoportból öt – a játékra önként vállalkozó gyermekre van szükség. Közülük egy játékos háttal áll a csoportnak, ő lesz az aki meghatározza, hogy a játékostársai kezüket és lábukat milyen színű karikába tegyék. A játékot vezető csoporttag fordítson hátat, mi pedig helyezzük el a karikákat a földön egy kb.1,5x,1,5 m-es területen. A négy jelentkező játékost sorszámmal lássuk el, határozzuk meg, hogy először mindenkinek a bal lábát, majd a jobbat, utána a bal karját, legvégül a jobb karját kell elhelyeztetni a különböző színű körökbe. A játékvezetőn múlik, hogy milyen színű körökbe rakatja társai végtagját. A négy játékos pedig maga döntheti el, azt, hogy a megjelölt színű karika közül melyiket választja. A játékosoknak el kell követniük mindent, hogy elérjék a megjelölt színű karikát. Ezt a játékot csak akkor próbáljuk ki, ha jó hangulata van a csoportnak, mert egyébként ellenérzést, ellenállást válthatunk ki. Ez a játék a kapcsolatfelvétel testi érintkezéssel történő gyakorlását is szolgálja, hiszen nagyon közel kerülnek egymáshoz a gyermekek fizikailag, sőt érinthetik is egymást. A csoport tagjai ismerkednek egymással, szokják egymás közelségét. ( Varga – Gönczi – Pintér, 1999 )

Minimum 10 percet hagyjunk a foglalkozás lezárására, egy – egy élmény szóbeli felelevenítésére.