Téma:

„Az együttesen végzett munka nehézségei. Konfliktusaim”

Keith Joubert: Conflict

Didaktikai megvalósítás:

Ennek a foglalkozásnak a célja, hogy a gyermekek tapasztalják meg, mik is azok a konfliktusok; gyakoroljanak be olyan konkrét stratégiákat, amelyeknek a segítségével konfliktusaikat konstruktív módon tudják kezelni. Olyan gyakorlatokat választottam, amelyekben a gyermekek átgondolhatják a konfliktusban szerzett tapasztalataikat és megtanulják a konfliktusok menetének a felismerését. Fontos, hogy a gyermekek ne csak beszéljenek a konfliktusokról, hanem mindig játsszák is el azokat. A foglalkozás kezdetén kérdezzük meg a tanulókat, hogy mit értenek a „konfliktus” szón. A következőképpen elmagyarázhatjuk nekik a szó jelentését: konfliktusról akkor beszélünk, amikor két vagy több gyerek, illetve felnőtt nem tud megegyezni egymással valamilyen őket érintő dologban. Akkor keletkezik konfliktus, amikor a két ember mást akar, de a két dolog nem megy egyszerre. A konfliktusok sokszor vezetnek veszekedéshez, de ez nem szükségszerű folyamat. A csoport ezután rendezzen brainstorming-ot ( ötletroham ) a „Milyen konfliktusaink vannak” kérdésről. Ez minimum 30 percet vegyen igénybe. ( Walker, J., 1997 )

A következő fél órát egy játékos konfliktushelyzetben töltsük el. A csoportvezető ismertessen néhány konfliktushelyzetet. Ilyen lehet például: „Megkapod a témazáró dolgozatodat és látod, hogy a padtársad ugyanarra a megoldásra két ponttal többet kapott, mint Te. A pontszámod pedig mindössze egy ponttal maradt el a négyestől. Mit teszel?” vagy „Osztálytársad kölcsönkér tőled egy könyvet, de a megígért időpontra nem hozza vissza. Neked nagy szükséged van a könyvre. Mit teszel?” Önként vállalkozó gyermekek ezeket ( és az egyéb kitalált ) helyzeteket bemutatják, eljátsszák úgy, hogy a saját megoldásaik szerint reagálnak az eseményekre. Utána beszéljük meg, ki hogyan érezte magát. A gyermekek különféleképpen reagálhatnak ezekben a konfliktushelyzetekben. Van aki a győzelemre megy, támadó magatartással védi meg magát, hogy képviselje igazát. Mások visszavonulnak és beletörődnek a helyzetbe, hiszen úgy érzik, hogy úgyse tehetnek semmit. Megint mások pedig a másik számára is elfogadható módon tudják képviselni saját érdekeiket. Beszélgessünk arról, ki hogyan érzi, melyik fajta válaszolási mód viszi közelebb a megoldáshoz! ( Kósáné, 1996 )

A fennmaradó fél órát töltsük el azzal, hogy rávezetjük a gyermekeket a konfliktusok vereségmentes megoldásának lehetőségére. A gyerekek átélik az élményét annak, hogy vannak olyan konfliktus – rendezési utak amelyekben egyik fél sem válik vesztessé. Valamint vidám hangulatot teremthetünk az ötletgyűjtés játékos voltával. Lássuk a szituációt: egy gyerek, aki a szüleivel több évet töltött Angliában – az angol órán képregényt olvas rendszeresen vagy beszélget a padtársával. Keressük meg a megoldást a fenti konfliktushelyzetre a következőképpen: első lépésben mind a két fél ( tanár és diák ) tisztázza és fogalmazza meg kölcsönösen a szükségleteit. Brainstorming módszerrel keressenek elképzelhető megoldási módokat ( nem értékeljék az ötleteket! ). Harmadik lépésként válasszák ki azokat a megoldásokat, amelyek mindkét, a konfliktusban érintett félnek megfelelnek. Majd beszéljék meg, hogy kinek mi a feladata a megoldás érdekében, majd a kiválasztott megoldást meg is valósítják. Ezek után értékelik, hogy valóban alkalmas volt-e a konfliktus feloldására ez a megoldási mód. Fontos hogy motiváljuk a csoportot a konfliktus vereségmentes megoldására.

( Kósáné, 1996 )

S a vereségmentesen végzett munka elégedettségével vegyen búcsút egymástól a csoport, így zárjuk le ezt a foglalkozást.